1. nevelési helyzetek -
órai munka, nevelő kapcs.
segítő kapcsoaltban
szabadidőben
szünetben
2. ped. probléma diagnosztizálása
- Az egyén biológiai-pszichológiai és szociális körülményei között
- Aktív/passzív
- Diszfunkcionális nevelési viszonyulás eredménye (ami jó az természetese, ami rossz—aránytalan nagy figyelem)
- Tartós tehetetlenségà depresszió
- Hirtelen tehetetlenségà ösztönös reakció
- Szorongás à elkerülő viselkedés
- Stresszanyag—adrenalinà megvonásà hiányállapotà nyughatatlanság
- Veszélyek: környezetére mentálhigiéniás szempontból veszélyes; rossz irány a személyiségfejlődésben; függőségre utalà veszélykereső magatartás
- Pedagógus nyitott legyenà folyamatos önfejlesztés (gyerekek kritikája)
- problémaérzékenység
- Tudatosabban tervezett reagálásàß automatikus reakcióval
- Próbáljuk felismerni mi mozgatja a gyerek viselkedését
- Az érzelmet fogadjuk el, de a zavaró viselkedést korlátozzuk, kritizáljuk à határt állítsunk, önkontroll kialakítása
- Ne a gyereket, hanem a konkrét viselkedést büntessükà viselkedés megváltoztatható (u.e. vonatkozik a dícséretekre)
- Érzékeljük és elfogadjuk, hogy valamilyen problémája van, és ez az oka, hogy valahogy viselkedik
- Gyermek megtanulja kimondani, megfogalmazni problémáit
- Ne találgassunkà viselkedés milyen helyzetekben, kikkel kapcsolatosan, mióta jellemző
- Szülőkkel, kollégákkal együttműködve; érintettel beszélgetés
- Viselkedés à figyelemnek megerősítő hatása vanà közösségben akkor sikeres, ha mindenki követi ezt az elvet
- Ok: kimozdítsuk abból az állapotból, amelyben viselkedése problémás;
- Önmagában nem mindig vezet eredményre
- Amikor javulást észlelünk, vagy amikor elmarad a zavaró viselkedés à figyelemáthelyezés: kívánatos viselkedés erősítése
- Pozitív megerősítésnek is ugyanolyan szuggesztívnek kéne lennie mint a negatívnak
- Nem elég elmondani a szabályokatà tudatosítani kell
- Nem tiltani kell, hanem megengednià mit érdemes kipróbálni
- Nagyobb tanulói aktivitás à kooperatív munkamódok
- Alappillérei: empátia, elfogadás
- Megfelelő alkalom és helyszín; alkalmas időpont (egyeztetés)
- Megértős, segítő közeledésà metakommunikáció
- Személyes légkör
- Megértő, támogató odafordulás
- Helyzetelemzés után
- Pozitív viselkedés feljegyzése à jóval kezdjünk (csak a viselkedést minősítsük pozitívnak)
- Kerüljük a vádló típusú kommunikációt
- Ismételt beszélgetésekà pozitív viselkedés változásra fokuszáljunk; gyerek mit gondol
- Abban segíteni, hogy a diák maga fejtse ki problémáitàő találjon megoldást
- Először fogadókészség kialakítása à ötletadás, segítség felajánlása
- Támogatásnak nem feltétele, hogy a diák azt teszi, amit mondunk
- Szorongás a szülői szereppel kapcsolatbanà szülői identitás válsága
- Pozitívumokkal kezdjük a beszélgetést
- Kérdezzük a szülőtà mit szokott tenni, észleli a problémás viselkedést; segítsen a probléma kezelésében
- Megnyerni a szülőt az „együttnevelésre”à nem a gyermekével csak néhány viselkedésével van probléma
- Megfigyelések egyeztetéseà érintett bevonásaà gyerek is figyeljen saját viselkedésére
- Változásokról további beszélgetés
- Pszichológus bevonása ha kell
- Nevelők konzultáljanak az érintettel kapcsolatban
- Esetmegbeszélő csoportok tartásaà adott esetben lehet eredményes, szemléleti alapok egységesítése, pedagógus mentálhigiéniás gondozása
3. megoldási stratégiák:
x
- Pedagógus nyitott legyenà folyamatos önfejlesztés (gyerekek kritikája)
- problémaérzékenység
- Tudatosabban tervezett reagálásàß automatikus reakcióval
- Próbáljuk felismerni mi mozgatja a gyerek viselkedését
- Az érzelmet fogadjuk el, de a zavaró viselkedést korlátozzuk, kritizáljuk à határt állítsunk, önkontroll kialakítása
- Ne a gyereket, hanem a konkrét viselkedést büntessükà viselkedés megváltoztatható (u.e. vonatkozik a dícséretekre)
- Érzékeljük és elfogadjuk, hogy valamilyen problémája van, és ez az oka, hogy valahogy viselkedik
- Gyermek megtanulja kimondani, megfogalmazni problémáit
- Ne találgassunkà viselkedés milyen helyzetekben, kikkel kapcsolatosan, mióta jellemző
- Szülőkkel, kollégákkal együttműködve; érintettel beszélgetés
- Viselkedés à figyelemnek megerősítő hatása vanà közösségben akkor sikeres, ha mindenki követi ezt az elvet
- Ok: kimozdítsuk abból az állapotból, amelyben viselkedése problémás;
- Önmagában nem mindig vezet eredményre
- Amikor javulást észlelünk, vagy amikor elmarad a zavaró viselkedés à figyelemáthelyezés: kívánatos viselkedés erősítése
- Pozitív megerősítésnek is ugyanolyan szuggesztívnek kéne lennie mint a negatívnak
- Nem elég elmondani a szabályokatà tudatosítani kell
- Nem tiltani kell, hanem megengednià mit érdemes kipróbálni
- Nagyobb tanulói aktivitás à kooperatív munkamódok
- Alappillérei: empátia, elfogadás
- Megfelelő alkalom és helyszín; alkalmas időpont (egyeztetés)
- Megértős, segítő közeledésà metakommunikáció
- Személyes légkör
- Megértő, támogató odafordulás
- Helyzetelemzés után
- Pozitív viselkedés feljegyzése à jóval kezdjünk (csak a viselkedést minősítsük pozitívnak)
- Kerüljük a vádló típusú kommunikációt
- Ismételt beszélgetésekà pozitív viselkedés változásra fokuszáljunk; gyerek mit gondol
- Abban segíteni, hogy a diák maga fejtse ki problémáitàő találjon megoldást
- Először fogadókészség kialakítása à ötletadás, segítség felajánlása
- Támogatásnak nem feltétele, hogy a diák azt teszi, amit mondunk
- Szorongás a szülői szereppel kapcsolatbanà szülői identitás válsága
- Pozitívumokkal kezdjük a beszélgetést
- Kérdezzük a szülőtà mit szokott tenni, észleli a problémás viselkedést; segítsen a probléma kezelésében
- Megnyerni a szülőt az „együttnevelésre”à nem a gyermekével csak néhány viselkedésével van probléma
- Megfigyelések egyeztetéseà érintett bevonásaà gyerek is figyeljen saját viselkedésére
- Változásokról további beszélgetés
- Pszichológus bevonása ha kell
- Nevelők konzultáljanak az érintettel kapcsolatban
- Esetmegbeszélő csoportok tartásaà adott esetben lehet eredményes, szemléleti alapok egységesítése, pedagógus mentálhigiéniás gondozása