Reformpedagógia:
A pedagógiai gondolkodás és nevelési gyakorlat gyermekközpontú megújítására törekvő, elsősorban Európában és az Egyesült Államokban kibontakozó pedagógiai irányzatok és koncepciók összefoglaló neve, melyek a 19. század utolsó évtizedétől kezdődően a 20. század huszas éveinek végéig jöttek létre.
Fejlődése két alapvető szakaszra tagolódik:
1: -19. század utolsó étizedétől az első világháborúig
- gyermeki individuum önállóságának, szabadságának megteremtésére való törekvés jegyében
- Cecil Raddie által létrehozott első „New School” mintájára
- főleg Franciaország, Svájc, Németország
- pl. Adolphe Ferrière, Maria Montessori, Ovide Decroy
2: - az első világháborútól a harmincas évek közepéig
- korábbi sokféle gyermekközpontú reformpedagógiai motívum szintézisbe foglalásának igénye
- hangsúly: gyermeki közösségi keretek közötti individuális nevelés
- világmozgalommá szerveződés
- pl.: Rudolf Steiner, Celestin Freinet, Peter Petersen, stb.
Az irányzat továbbélése miatt lehetőség van egy 3., napjainkig tartó fejlődési szakaszról beszélni
- dinamikus fejlődés, ma is számos iskola követi, átalakítja…
Reformpedagógia ≠ alternatív pedagógia, alternatív iskola:
Reformped.: századunk ’20-as éveinek végéig; tradícionális reformkoncepciók, melyek megőrzik az alapítók ped-i felfogásának alapvető elemeit.
Alternatív ped.: főleg a 3. szakaszban; nem követ konzekvensen egy-egy tardicionális irányzatot, hanem teljesen szabadon alakítja ki –akár többet ötvözve- saját pedagógiai arculatát.
Reformped. – nem lezárt mozgalom; számos időtálló értékkel, gondolattal (gyermekközpontúság, öntevékenység, csoportmunka, önkormányzat, gyermekművészet, munkaiskola, projektoktatás, stb.) ma is tovább él.
A pedagógiai reformmozgalom nem elszigetelten jött létre, hanem a korszak világfelfogásának, életérzésének sajátos jelenségeként.
Hatással voltak rá a századforduló fontosabb gazdasági-társadalmi változásai, művészeti, tudományos szellemi áramlatai.
[Társadalmi – gazdasági átalakulások a 20. század kezdetén:
- demográfiai folyamatok (születések, halálozások, migráció → a népesség növekedése)
- a háztartás és családszerkezet változásai
- társadalmi rétegződés, mobilitás
- gazdaság és munka
- fogyasztás, életminőség
- lakhatás
- kultúra, oktatás]
Ellen Key svéd tanítónő „A gyermek évszázada” című könyve (1900)
- iskolarendszer radikális reformja szükséges – korabeli iskola: „gyermekek lélekgyilkolása”: kiöli a gyermekek tudásvágyát, önállóságát; az ismeretek nem nyújtanak igazi értékeket → új nevelés: a gyermek fejlődési sajátosságaival, igényeivel összhangban áll
- új század adja meg a gyermekek hiányzó jogait
- új művelődéspolitikai reformok
- új típusú nevelői magatartás
- Rousseau: negatív nevelés: („nem nevelünk” ~ cél : oylan belső és külső értelemben szép világ létrehozása, ahol a gyermek növekedhet. )
- család, otthon fontossága – társadalmi-szociális átalakulással kell ezt erősíteni
Néhány általános reformpedagógiai gondolat, elem, koncepció
- A gyermekközpontú iskola alapelvei:
A gyermekközpontú iskola legfontosabb alapelvei a szabadság és együttműködés: ez a két alapelv azonban az egyes irányzatokban eltérő hangsúllyal van jelen. A célok és elvek széles repertoárja jelenik meg: felkészítés az élet küzdelmeire, félelem nélküli élet, társadalmi öntevékenység és önvezéreltség, céltudatosság és autonómia a tanulásban és az életvezetésben, kozmikus elvek alapján szerveződő élet, közösségi emberré nevelés.
- A hagyományos osztálytermet felváltó többfunkciós iskolai tér kialakítása. Az osztályterem, mint segítő környezet. Esztétikai nevelés és iskolai tér.
A különböző reformpedagógiai koncepciók alapvető törekvése a gyermeki fejlődés testi és lelki sajátosságaira a lehető legteljesebb mértékben odafigyelő optimális pedagógiai környezet megteremtése. Ezek különböző sajátos megoldások formájában jelentkeznek az egyes reformpedagógiai koncepcióknál, biztosítják az iskolában olyan funkcionális pedagógiai tevékenységterek kialakítását, amelyek nem csupán a tanár által irányított oktatás optimális környezetét jelentik, hanem a gyermekek számára is biztosítják az önálló munka, a játék, a tapasztalatszerzés, otthonosság feltételeit.
- A tananyag kiválasztásának, felépítésének sajátosságai
A reformpedagógia kialakulásától kezdve bírálja az iskolai oktatás tananyagszervezésének tudománycentrikus jellegét, ehelyett a gyermeki érdeklődésre és tapasztalatra építő, nem kizárólagosan a tudomány, hanem a megismerés logikáját követő tananyagfeldolgozási modelleket kínál. A mai magyar közoktatás egyik legfontosabb problémáját a tantárgyi integráció hiánya jelenti, melyre az egyes reform- és alternatív pedagógiai koncepciók számos jól működő megoldást kínálnak.
- Értékelés
A sajátos gyermekkép, módszerek, eljárások szükségszerűen együtt járnak az új értékelési eljárások kialakulásával. Az egyes koncepciókra egységesen jellemző, hogy személyre szabott, differenciált, a saját fejlődést követő értékelési technikákat dolgoztak ki.
- Gyermekkép, gyermeki szükségletek, gyermeki sajátosságok az egyes koncepciókban
A reformpedagógia kialakulásakor jelentős hatását éppen azáltal fejtette ki, hogy az iskolai oktatást a korszak pszichológiai, gyermekismereti felismeréseinek alapján szervezte át. A fejlődéslélektani, gyermekantropológiai alapok, a pszichológiával kialakított szoros kapcsolat mindmáig jellemzője minden alternatív- és reformpedagógiai koncepciónak. Az egyes irányzatok azonban e sajátosságon túl saját megoldásaikat eltérő, de minden esetben koherens, megalapozott gyermekképre építik.
- Oktatás folyamata, módszerei, taneszközök
A reformpedagógia legjelentősebb irányzatai közül a Montessori- , a Freinet-, a Dalton-plan és a Jenaplan-koncepció tartalmazza azokat az ismertebb és a közoktatásban is könnyen adaptálható eljárásokat, melyek a tanórai differenciálást, az egyéni fejlesztést, a tapasztalatokon alapuló és cselekvő tanulást lehetővé teszik. Egyes reformpedagógiai irányzatok a tanulók oktatásához és fejlesztéséhez sajátos eszköztárat dolgoztak ki. Ezek egy része az érzékelésen keresztül a gyakorlati tevékenységekre építve az elemi képességek fejlesztését szolgálja, másik része a tanulás gyakorlási fázisában a tevékenység és a játék motivációs szerepét használja ki. Az egyes reformpedagógiai koncepciók - részben emberképük, részben oktatási céljaik különbözősége következtében - eltérő módszereket, eljárásokat, technikákat és eszközöket alkalmaznak a tanulók fejlesztésére.
- Pedagóguskép, tanári munka sajátosságai, tanárokkal szembeni követelmények
- Szabályok, fegyelem, rend
A reformpedagógiai iskolákkal kapcsolatos leggyakoribb előítélet, hogy "nincs fegyelem", a gyerekek "azt csinálnak, amit akarnak". Ez a gondolat abból eredeztethető, hogy a reformpedagógiai koncepciók szakítanak a tanári tekintélyen alapuló, a tanár személyes hatalmából következő iskolai fegyelem-értelmezéssel. Azonban ez nem a fegyelem és rend hiányához vezet, hanem a rendezettség másfajta értelmezéséhez: az egyes reformpedagógiai irányzatok a csoport által hozott közös szabályokra, az eszközhasználatból eredő szabályokra és mások szabadságának tiszteletben tartására alapozzák az iskola rendjét.
- I. A reformpedagógia fejlődésének első szakasza (1889 1918)
- 1. A New School, az első iskolamodell
- 1889 Cecil Reddie angol tanár nevelőintézetet alapít a Rocester melletti Abbotsholme-ban: New School → a refrompedagógia első iskolamodellje
- A társadalmi elit középiskolai nevelését-oktatását szolgála
- Cél: bentlakásos nevelőintézetben, életszerű körülmények között, növendékek személyiségének harmóniáját – testi, szellemi és erkölcsi értékek összhangját – megteremteni
- „vidéki nevelőotthon”! – a várostól, szép, természeti környezetben
- középpontjában a tudatosan vállalt sokoldalú nevelési funkció
- számos korszerű nevelési elgondolást, módszert valósít meg:
- napirend:
- célok megvalósításának kerete, fontos eszköz
- testi és tanulmányi munka (5-5- óra), pihenés, alvás (9-10 óra), játék, edzés
- a hét egy-egy délutánján kirándulás; művészeti tev.; önkormányzati munka
- az életrend fő elemei: ébresztő után közös fürdés a szabadban, majd futás és torna; majd reggeli ájtatosság; utána reggeli; ebédig tanulás (szünetekben játék és sport); majd munka a műhelyekben, kertekben, földeken; ezután sport majd ismét tanulás; vacsoráig zene, színjátszás, olvasás, stb; vacsora, majd közös ájtatosság, éneklés (ez persze intézményenként eltérő volt, de mindenhol nagyon pontos napirend)
- önkormányzat, öntevékeny munka:
- az intézetek „iskolaállamként” működtek – alkotmányos monarchia vagy köztársaság
- közösen alkotott törvény és alkotmány
- állam feje az igazg., miniszterei a tanárok, állampolgárai a diákok
- mindenkinek személyre szabott megbízása, a közös teendőket előtte mindig megbeszélték, egyezetették
- a tanulmányi munka összhangban állt az önkiszolgáló munkával, gazdasági tevékenységekkel (mindenkinek kellett dolgozni)
- a tanár-diák kapcsolat új elemei:
- a tanár nem mindenttudó, csalhatatlan parancsnok, hanem a diák segítője, „barátja”, lehetőségeket teremt
- a diák vállalja döntése, tettei felelősségét
- természetes büntetés, mely a belátáson alapult; jutalomként személyre szabott ajándékok
- esztéteikai- művészeti nevelés:
- nagy jelentőség, az intézet egész életét áthatotta
- esztétikai- művészeti jellegű tev.-k(előadóestek, színjátszás, kiállítások, zene)
- esztétikus környezet teremtése: az iskola berendezése
- az oktatás didaktikai-metodikai elemei:
- tantárgyak rendje és a tananyag az elitképző sikola rendjéhez alkalmazkodik
- alsó: anyanyelv-irodalmi műveltség, modern idegen nyelvek; felső: sok latin
- történelem: források alapján; termtud: megfigyelések, kísérletek; matemat: szemléletesség és hasznosság
- 2. A művészetpedagógiai irányzat
- a New School-nak is alapvető elem, de később később alapvető integráló elemmé, fontos módszertani eszközzé válik
- az irányzat kialakulásában döntő szerepet játszottak: John Ruskin, Corrado Ricci, James Sully : „Tanulmányok a gyermekkorról”, Julius Langhben, Alfred Lichtwark
- Pedagógiai alapelvek:
- élesen bírálták a hagyományos iskola egyoldalú intellektualiznusát, a tömegízlés hiányosságait, a giccs térhódítását
- kétféle világmegismerés:
- az absztrakt gondolkodás → tudomány → szó fontossága
- a konkrét gondolkodás → művészetek → „rajz” fontossága
→ mindkettő egyaránt fontos; a művészet a valóság megismerésének sajátos formája; elősegíti az élet értékeinek, szépségének felfedezését, kellemessé teszi a környzetetet; gondolatokat, érzéseket örökít meg, stb. …
- fontos: gyermek megismerje a tárgyi környezetét és be is tudja mutatni
- gyermeket egyrészt fogékonnyá kell tenni a műalkotások befofadására, másrészt képessé az önkifejezésre.
- Fontosabb törekvéseik:
- a gyermeki cselekvést és önkifejezést előtérbe állító új képzőművészeti oktatás módszertani elveinek kidolgozása
- klasszikus képzőművészeti alkotások széles körben történő népszerűsítése
- a „gyermekművészet”, a gyermeki önkifejezés fontossága; rajzolás, festés, mintázás, különböző gyermeki konstrukciók
- az irodalmi műveke átélésére, élményszerű befogadására épülő nyelv-, és irodalomtanítás (Rudolf Hilderbrand)
- az iskolai fogalmazás, mint az önkifejezés új módszereinek tanítása (Adolf Jensen, Wilhelm Lamszus)
- a gyermek-, és ifjúsági irodalom megújításának igénye (Heinrich Wolgast)
- zenei nevelés tánccal, gimnasztikával együtt
(- később: Carl Orff új zenepedagógiája –a zenei élmény, a zene élvezete és művelése)
- 3. A természettudományos-biológiai antropológiai koncepciók
- középpontjában a gyernek sajátosságai és fejlődése a kor természettudományának; biológiai-pszichológiai-fiziológiai kutatások eredményeinek a fényében
Maria Montessori pedagógiája
[Maria Montessori élete
- matematikai és termtud-so érdeklődés – műszaki főiskolai tanulmányok
- orvostudományi tanulmányok → Olaszország első orvosnője
- értelmi fogyatékos gyermekekkel kezd dolgozni → gyógypedagógiai intézet létrehozása → érzékszervek fejlesztését segítő eszközök kidolgozása
- lélektani, fiziológiai, pedagógiai tanulmányok; filozófiai és természettudományi doktorátus
- módszerét egészséges gyermekek közt is kipróbálja: „casa dei bambini” – gyermekmegörző 3-6 éves gyermekeknek
- újabb gyermekházak alapítása
- világszerte nagy elismertség, sokat utazik – előadások; Montessori Társaságok, Nemzetközi Montessori Szövetség]
Pedagógiai – pszichológiai alapelvei
- alapgondolata rousseau-i: „hagyjuk a gyermekeket önállóan cselekedni”
- „új axiómák”: világosabb, természetes nevelés, jobban megfelel a gyermek sajátosságainak
- nevelő feladata: a fejlődéshez a kedvező feltételek megteremtése
Ehhez kell:
- teljesen a gyermekhez méretezett környezet (székek, asztalok, szekrények, mosdók..)
- nevelés alapelve a gyermek aktivitása! → aktivitással a gyermek megalkotja képzeteit, fejleszti érzékszerveit, felépíti tapasztalati világát
- szabad mozgás, változatos önálló tevékenységek, foglalkozások
- minden gyermeki tevékenységet megenged, ami nem akadályozza a többi gyermek szabad cselekvését, de tilos az agresszív viselkedés
- de: szabadság: intézet belső rendjén belül: mindenki a saját fejlettségi szintjének megfelelő eszközökkel tevékenykedik
- Elv: gyermek rendelkezik azzal a képességgel, hogy személyiségét önmaga építse fel → szükségletei ún. szenzibilis fázisokban nyilvánulnak meg (figyelme környezetének meghatározott részei felé irányul) → abszorbeáló értelme segítségével egészlegesen tesz szert ismeretekre.
- „Segíts nekem, hogy önállóan cselekedjek!”
A Montessori-módszer
- sajátos intézetekben, jellegzetes tevékenységformák és eszközök segítségével
- jellegzetes érzékszervi fejlesztő eszközök, közvetett céljuk az írás, olvasás, számolás rajzolás előkészítése
- az eszközökkel való gyakori önálló manipuláció
- az eszközöket csak a rendeltetésüknek megfelelően használják (így is vannak megszerkesztve)
Néhány jellegzetes eszköz:
- „kilenc tábla” a fűzés, csatolás, csokorkötés gyakorlására (rajtuk gombok, fűzők, stb)
- különböző sima, érdes felületek a tapintási érzék fejlesztésére
- színes kártyák a színérzék fejlesztésére
- rudak, hengerek, hasábok (különböző méretben) a számtani, mértani alapfogalmak megismerésére
Néhány jellegzetes foglalkozási forma:
- a gyermek ritmikus mozgása (zenére, tapsra egy körvonalon körbe járnak, lépések, ugrások, futás, pohár vízzel, gyertyával a kézben..)
- írás-olvasás-számolás előkészítése (érdes papírból kivágott betűk és számjegyek tapintása, hanggal való összekapcsolása)
- csendgyakorlat (amikor a tanírnő a csand szót suttogja, mindenki elhallgat, kényelmes helyzetben mozdulatlan marad)
A Montessori intézetek belső világa
- tantermek: otthonosan berendezve, a gyerekekre méretezve
- egy közös alapszintű tanaynagot leszámítva mindenki teljesen önállóan sajátítja el az érdeklődésének megfelelő ismeretkört
- önálló, csendes, fegyelmezett munka; nincsenek szünetek
- de vannak közös foglalkozások (vita, beszélgetés, ének, sport)
- tanár: „organizátor” előkészíti a taneszközöket, újakat tervez, készít, ellenőrző feladatokat ad
- szervesen kapcsolódik az óvodai és iskolai szint → isk: továbbfejlesztetett eszközök
- 4. A munkaiskola
- a reformped. fejlődésének gazdag és sokszínű koncepciója, több személyhez is kapcsolódik
- a munka emberformáló szerepének továbbfejlesztése (Comenius, Pestalozzi, Dewey), másrészt az új törekvések – gyermeki tevékenység, aktivitás – hangsúlyozása
- teoretikus és gyakorlati megteremtője: Georg Kerschensteiner
Kerschensteiner munkaiskolája
[- segídtanító, gimnáziumi tanár, majd München városának iskolatanácsosa]
→ munkaiskola koncepciójának bevezetése: iskolai műhelyoktatást, kertészeteket, konyhákat és laboratóriumokat szervez
- a széles néptömegek oktatására való népiskolát szeretné megteremteni
- a gyermekek sajátosságaira odafigyelő, tevékeny, cselekedtető iskola
- „külső jó” – humanista, demokratikus állam; „belső jó” – erkölcsös ember: egymástól elválaszthatatlanok → jó állampolgárrá nevelés
- munkaiskola: felkélszíti növendékeit jövendő élethivatásukra → mivel többségük fizikai termelőmunkát fog végezni, az iskolában is kell ezzel foglalkozni
- közös munka, együttműködés → felelősségvállalás
- a tanulók közösségi életének a megszervezése
- II. A reformpedagógia fejlődésének második szakasza (1918-1945)
- 1. A reformpedagógiai világmozgalom kialakulása
- 1889: Új Iskolák Nemzetközi Irodája; 1915: Teozófiai Nevelési Társaság; 1921: Új Nevelés Egyesülete + számos konferencia
- az „új iskolák” kritériumainak megállapítása
- 1922-ben már 44 iskola világszerte
- 2. A közösségi iskolakoncepciók létrejötte
- új elemként: közösségépítő törekvések, új közösségi életforma megteremtésének igénye
- I. vh borzalmai → nevelés szükségessége: béke, népek együttműködése
- 1918-19, Németország: életközösségi-, v. közösségi iskolák → kerülnek minden kényszert, büntetést; a rend és fegyelem a közösség ügye
[- alapjául a későbbiekben a Waldorf pedagógiának és a Jena Plannak]
- szoros összhangban az újabb munkaiskola-koncepciókkal – egymástól merítenek: cél: iskolát tervszerűen felépített nevelő közösségé, amely szoros kapcsolatban az élettel, a termelés és a munka világával
[- alapjául a későbbiekben az amerikai.individuális módszertani irányzatoknak: Dalton, Winnetka Plan]
- 3. A Waldorf-pedagógia
Rudolf Steiner
- tanulmányok: matematikai-termtud-os, német idealizmus
- Goethe kutató; Goethe termtud-os írásainak kiadása
- 1894: alapműve: „A szabadság filozófiája”
- teozófiával foglalkozik → megalkotja új szellemtudományát: az antropozófiát
- biodinamikus mezőgazdasággal, természetgyógyászattal, pedagógiával foglalkozik
- a stuttgarti Waldorf-Astoria Cigarettagyár dolgozóinak gyermekei számára iskolát alapít
- „Szabad- Waldorf –Iskolák” – függyetleníteni akarja az államtól
(- a társadalom hármas tagozódása: szellemi-kulturális; gazdasági; jogi-politikai → legyenek egymástól függetlenek!)
- fontos: szabad iskolák, a gyermekek befolyásoktól mentes nevelése
A koncepció antropológiai alapjai:
- antropozófia: az emberi létezés valódi lényege nem értelmezhető csupán materiálisan – nem választható el a születés előtti és a halál utáni állapottól → az ember lénye négy egymásra épülő rétregből áll:
- fizikai test: az élettelen ásványi világgal közös szint
- élet-, vagy étertest: a növény és állatvilággal közös szint
- érző-, vagy asztráltest: az érzelmek szintje – fájdalom, temperamentum, szenvedély
- „én test”: csak az emberre jellemzőbb, legmagasabb létforma
→ nevelő: nem követelményeket állít, hanem figyelembe veszi a fejlődési törvényszerűségeket, erre épít!
- tanár: „teljes önmegtagadás”: nem sértheti meg a gyermek énjét: nem saját mását akarja kialakítani, hanem hagyja a gyermeket kiteljesedni
- a négy alapvető létállapothoz négy hétéves fejlődési periódus tartozik:
- 0-7 év (születéstől a fogváltásig): fizikai test dominanciája; utánzás → példakép követése; világ érzékszervi befogadása. Kell: ingergazdag környezet, pozitív példa, szeretet
- 7-14 év (fogváltástól a serdülőkorig): engedelmes példakövetés, az éntudat, majd a világtudat kialakulása. Kell: segítséget nyújtó, jó értelemben vett tanári autoritás
- 14-21 év (pubertáskortól): test drámai átalakulása; autonóm ítéletalkotás, fogalmi gondolkodás, értékrend elsajátítása
- 21-28 év: magasabb szintű gondolkodás, absztakciós készség, mely a bölcsességhez vezet
→ az iskolai nevelésnek ezt a mélyebb értelmű fejlődést kell szolgálnia
- az adott szakaszhoz leginkább kapcsolódó tananyagot, legjellemzőbb tevékenységi formát
- serdülőkorig elsősorban művészeti nevelés, értelmi nevelés főleg ezután
A Waldorf iskolák sajátosságai:
- 12 évfolyamos egységes iskola (nincs semmilyen szelekció) – érettségit nem ad, 12. után érettségire felkészítő év
- az épület nagyon fontos: szokatlan, gyakran köralakú formák, rusztikus fával borított falak, különleges színek jelentősége
- iskola: szülők, tanárok, diákok által működtetett „egyesületként”, az irányítást a szülő-tanári testület kollektív alapon végzi, hetente: tanári konferencia: pszich-i- ped-i problémák
- differenciált tandíj, esetleg állami támogatás
- osztálytanító: 1-8. osztályban a fő tárgyakat tanítja: biztonság, családi légkör
- az osztálytanító szuverén joga a növendékeinek kiválasztása: fiú-lány arány, temperamentumtípusok arányának figyelembevétele
- epochális oktatás (fő tantárgyak tananyaga egy blokkban, egy-másfél hónapos szakaszokban)
- nincs bukás, feleltetés, osztályozás → epochák végén osztálybemutató, év végén személyre szóló, részletes szöveges értékelés
- saját kerettanterv: szabadság a tanítóknak; első tanívtől két idegen nyelv oktatása; művészetek kiemelkedő szerepe
- euritmia: a látványként, mozgásban megelevenedett beszéd és ének – önkifejezési forma
- munka fontossága: kézműves munkák, mezőgazdasági munka, egészségügyi-szociális feladatok
- utolsó év: szabadon választott gyakorlati munka + elméleti jellegű dolgozat
- hamar nagy népszerűség a világban (otthon Hitler alatt bezárták az iskolákat) – ma is elterjedt
- 4. Freinet pedagógiája
Freinet módszerének kialakulása:
- Az iskolai nyomda:
- „Séták az osztállyal” – lebontotta az iskola falait, és kivitte a gyerekeket a természetbe, a faluba, mindent megfigyelte
- az élményeket aztán a gyerekek feldolgozták, összegezték
- nyomdagépet vásárolt, hogy mindezeket kinyomtatva terjeszthessék, egymás munkáiból tanulhassanak
- A szabad fogalmazás:
- szükséges hozzá, hogy a gyermekeket hagyjuk szabadon kibontakozni, valamint az iskola oldott, szabad légköre
- Iskolaközi levelezés:
- a szabad fogalmazásokból újságot készítettek, s azt elküldték egy közeli település iskolájába
- az ottani tanító is nyitott lett a módszer iránt, megkezdődött a levelezés
- Az iskola belső terének átalakulása
- megszüntette a hagyományos tankönyvet → maguk nyomtatták könyveiket
- a tanári dobogót megszüntette – arra került a nyomdagép – a terem átalakult
- mozgatható padok, székek, vitrin, akvárium, könyvtár, szövőszék
A koncepció alapvető jegyei:
- természetes eszközöket felhasználó, természetközeli nevelési gyakorlat
- célkitűzései:
- a gyermeki szükségletek és jogok figyelembevétele
- a gyermek személyiségének, identitásának figyelembevétele
- a munka nevelőhatásának kihasználása
- a siker nevelőhatásának felhasználása
- a szabad gyermeki önkifejezés megvalósítása
- nevelő jellegű együttműködés, kölcsönös felelősség
- a kritikai készség fejlesztése
- három alapfogalom: életközeliség; játékos munka; természetes módszer
- sajátos pedagógiai elemei: osztályönkormányzat szövetkezeti formában, öntevékenység, önállóság, az együttműködés sokoldalú formái
- 5. Az amerikai reformpedagógia jelentősebb iskolamodelljei
Parkhust és a Dalton Plan
- Helen Parkhust módszere: Laboratóriumi Terv – testi fogyatékos gyermekek iskolájában próbálta ki
- ennek továbbfejlesztett változata: Massachusest állambeli Dalton város Senior High Schooljában valósult meg → Dalton Plan
- alapelvek: szabadság, egyéniség, közösségi szellem
- megszűnteti a hagyományos zárt osztályszerkezetet, a frontális munkát, a bukást
- az osztálytermeket „szakkabinetekké” alakítja: külön a földrajz, történelem, termtudok, matemat, stb. számára → ellátja minden szükséges eszközzel (könyvek, képek, térképek, modellek, stb.)
- minden tanuló minden tárgyból feladatlapot kap a konkrét feladattal és a lehetséges szükséges idővel → a tanulók megállapodást kötnek a nevelővel, hogy vállalják a feladatot → a szaktantermekben önállóan dolgoztnak, de kérhetik a tanár segítségét → a feladatok elvégzése után vizsgára jelentkeznek, ha az sikerült, újabb feladatokat kapnak
- így mindenki a saját ütemének, képességeinek, érdeklődésének megfelelően haladt
- teljesítményét tanulmányi táblázata alapján ellenőrizhette
- délután csoportos foglalkozások voltak: sport, zene, rajz, önkormányzati tev, stb
A Winnetka Plan
- Carleton W. Washburne koncepciója, melyet 1922-ben Chicago egyik külvárosában, Winnetkában valósított meg
- a Dalton Planhez sokban hasonlít
- a tantervi anyagot két alapvető egységre osztotta:
1: az általános, ill. a továbbtanuláshoz szükséges ismeretek
- az alaptantárgyak, pl. írás, olvasás, számtan, földrajz, történelem, gazdaság stb osztályonként elérendő tudásszintjét meghatározták → munkafüzetekben feladategységekre bontották → tesztek segítségével ellenőrizték
- az alapkövetelmények mindenki számára azonosak voltak, de mindenki saját fejlődési ütemének megfelelő gyorsasággal sajátította el
2: alkotó- és csoportmunka
- az időtartam az állandó tényező
- tevékenységeket mindenki magának választott
- + ide: viták, megbeszélések, színjátszás, önkormányzati tevékenység, zene, rajz
- tanár: a munka szervezője, a tevékenykedő gyermek tanácsadója, segítője lett
- 6. A projekt módszer
- az 1920-as évektől a reformpedagógia egyik legnépszerűbb metodikai megoldása, napjainkban is alapvető fontosságú
- az önállóság és felelősségtudat fejlesztésére, a demokratikus közösségi viselkedésmódok gyakorlására
- első meghatározása: William Heard Kilpatrick 1918: „The Project Method”
- alapja:
- Dewey önálló tapasztalatszerzésről szóló elmélete: a gyermekekenek olyan tapasztalatokat kell szerezniük, melyben a gondolkodás egész folymata megjelenik – problémahelyzet felismerése, megoldás tervezése, megoldás – s melyek segítségével hasznos ismeretek és készségek birtokába jutnak
- Thorndike tanulási törvényei: a gyermek számára saját igényeinek és szándékainak megvalósítása érdekében biztosítani kell a szabad tevékenység feltételeit
→ Kilpatrick koncepciójának alapelvei a „cselekvés szabadsága”, „cselekvés kielégülése”
- négy fázist különböztet meg, ami mindig érvényes: szándék – tervezés – megvalósítás - értékelés
- ideális esetben ezek szervezése és megvalósítása is a tanuló által történik
- a módszer hamar az egész világon elterjedt
- 7. Neill Summerhill kísérlete
[Alexander Sutherland Neill
- Skóciában született
- tanárként dolgozott
- a pszichoanalízis tanaival foglalkozott
- 1921-ben megalapítja „Summerhill” iskoláját, amit különböző helyszíneken haláláig vezet]
A Summerhill iskola:
- bentlakásos magánintézmény különböző nemzetiségű és korú (5-17 év) gyermekeknek
- a tanulásban a részvétel önkéntes, nincsenek vizsgák, jegyek, bizonyítványok
- napirend: reggeli; majd tanítás: akkor függesztik ki az aktuális óratervet, mely tartalmazza a tantárgyakkal kapcsolatos választási lehetőségeket – nem kötelező részt venni; ebéd; délután: ellenőrzés nélküli teljesen szabad foglalkozás (általában kertészkedés, játék, rajz, festés, rádiózás, sport, stb.); 4-kor közös teázás; majd ismét szabadidős tevékenységek
- hétfő és péntek est mozi, kedd este az idősebbeknek pszichológiai előadások, szerdán tánc, csütörtök szabad – a nagyobban bemehetnek a városba-, péntek: színházi próba, szombat: iskolagyűlés
- hátterében az angol iskolarendszer radikális kritikája és tagadása → az iskolát gyermekléptékűvé kell tenni, ahol mindenki megkaphatja az önmagává váláshoz szükséges szabadságot, ahol minden fegyelmezési eszközről le kell mondani
- gyermekekbe vetett kit: természeténél fogva reális és értelmes, önmagától lehetőségeinek megfelelően fejlődik
- nincsenek újszerű tanítási módszerek → az oktatásnak nem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget
Antiautoriter nevelési felfogásának főbb elemei:
- az iskolai munkában való önkéntes részvétel
- a fegyelmezési eszközök elvetése
- az emocionális fejlődés és a kreativitás fontosabb az intellektuális fejlesztésnél
- a tanulás alapja a felfedezés, a kísérlet, a játék
- a nevelés célja az individuális szükségletekre alapozott egyéni boldogulás elérése
- a partneri nevelői viselkedés
- az egyéni felelősség
- tartózkodás a szuggesztív motiválás és befolyásolás minden formájától („vallásmentesség”, a gyermeki szexualitás kiélésének lehetősége)
- koncepciója a mai napig világméretű nevelési vita tárgya
- 8. Petersen zárószintézise: a Jena Plan iskola
Peter Petersen:
- angol nyelvet, filozófiát, történelmet és teológiát hallgat
- jénai egyetem: megbízást a Neveléstudományi Intézet és az egyetemi gyakorlóiskola vezetésére → elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósíthassa
- a nemzetközi reformpedagógiai gyakorlatok egyik legnagyobb szakértője – személyes kapcsolat sok képviselőjével
- 1927 Locarno: a „Kis Jéna-terv” ismertetése → szisztematikusan fejlesztette tovább: „Nagy Jéna Plan” három kötetben
- a korszak reformpedagógiai törekvéseinek sajátos szintézise!!! – iskolaközösség, projectmódszer, munkaiskola, Dalton- és Winnetka Plan → „teremtő szintézis” – „a reformpedagógiai egyik csúcsteljesítménye”
- gyakorlóiskolája a pedagógusok úti célja, rengeteg előadást tart, folyamatosan fejleszti tovább
- szerinte a pedagógiai alapkérdés az egyén és közösség viszonyával kapcsolatos: nevelés kettőssége: tekintettel kell lenni a gyermek egyéniségére, művelődési vágyára, aktivitására; másrészt tekintettel kell lenni a közösségre, amelyben mindez megvalósul → e két szempont összeegyeztetése a nevelés kiindulópontja.
A Jéna-terv iskola, nevelő hatású munka- és életközösség
- megszüntette az évfolyamosztályt (mert ott: lemorzsolódás) – helyette: négy alapcsoport, melyekbe több évfolyamot, 30-40 gyermeket gyűjtött össze:
- alsósok csoportja: 1-3. iskolai év (7-9 évesek)
- középső csoport: 4-6. iskolai év (10-12 évesek)
- felsősök csoportja: 6-8. iskolai év (12-14 évesek)
- ifjúsági csoport: 8-10. iskolai év (14-16) évesek
→ átlépés: általános érettség alapján is (teljesítmény mellett); évenként változó csoporthierarcia, ami csökkentette a pozíciók rögzülését; kooperativitás, egymástól való tanulás;
- hagyományos heti órarend módosítása → heti munkaterv: kapcsolódott a gyermek életkorához, napi és heti munkaritmusához
- alaptevékenységeket: művelődési alapformák képezték:
- Beszélgetés: hétfő-szombati kör, szünetek, a sétákat lezáró beszélgetés, egymást segítő megbeszélés a csoportmunka során
- Játék: tananyagok játékos feldolgozása, ritmikus-gimnasztikai játékok, torna és sportjátékok, közös játék
- Munka: csoportoktatás különböző tanfolyamai, anyagfajták megmunkálását jelentő munka, kertben végzett munka, stb
- Ünnep: hétfői és szombati ünnep, születésnap, karácsony , karnevál, nyárünnep
- a gyerekek a heti tevékenység során csupán néhány alkalommal vesznek részt az egész alapcsoportot foglalkoztató tevékenységben
- a tanulmányi munka a spontán módon szerveződő kiscsoportokban folyt → egyedül vagy néhány társsal tartósan és elmélyülten foglalkozhasson őt érdeklő témákkal: eszközök segítségével (könyvek, térképek, képek, vázlatokat, rajzokat készítettek; segítségért fordulhattak a tanárhoz.
- csoportmunka egy része epochális formában (~ Waldorf)
- „tanfolyam”: a tanulók tanfolyam formájában pótolhatták egyes hiányosságaikat, valamint új készségeket sajátítottak el, vagy mélyebben elmélyültek egy-egy választott területen
- „beszélgetőkör”: az egész alapcsoport által végzett önképzőkörszerű tananyagfeldolgozás: beszámolók, előadások, felolvasás, színjáték, stb.